Zöldség vagy dísznövény?

Néhány évvel korábban kevesen hitték, hogy a káposzta díszítheti kertjeiket. Mindenki finom zöldségként ismerte, amit fajtaváltozatok különböztettek meg. Kevesen hitték, hogy a dekoratív káposzta Kr. U. 4. század óta létezik. A díszkáposzta (Brassica oleracea) házikertünk legszebb díszzöldségei lehetnek, amelyek könnyen nevelhetők. Emellett sokféle ízletes étel is készíthető belőlük.

Leírása
Kétéves, kissé fásodó szárú. Gyökérzete karógyökér, dús oldalgyökerekkel. Tőlevélrózsája közvetlenül a föld felszínén, vagy csak 8-10 cm-es magasságban alakul ki. Levelének az alakja és a színe rendkívül változó: lehet, kerek, hosszúkás, sima, szabdalt, többszörösen szeldelt, fodros, zöld, fehér, sárga, rózsaszín, piros, lila. Fejet nem, vagy csak igen ritkán képez. Virágzata élénksárga laza fürt. Virágszára 80-120 cm magas, elágazó. Termése becő. Magja feketés színű, kerek. Csírázóképességét 4-5 évig megtartja. A nyáron még egyszerű zöld színű káposzta ősszel a hideg idő beköszöntével, és a világos órák csökkenésével együtt elveszti a leveleiből a klorofillt, így a levelei elszíneződnek. Akkor színesedik a legszebben, ha a hőmérséklet 8 fok alá csökken.

Igénye
Fényigénye közepes. Hőigénye is közepes vagy inkább kicsi. Fagytűrése kiváló, akár a mínusz 10 °C-ot is képes elviselni. Vízigényes. A zsenge, élénk színű levelek kialakulásához állandó talajnedvesség szükséges. Nem szereti a lökésszerű vízutánpótlást, mert az öntözés vagy a csapadék közötti száraz időszakban az alsó levelek elfonnyadnak, illetve elszáradnak, és ez rontja a növény díszítőértékét.
A talajjal szemben kevésbé igényes. Szépen díszlik laza, homokos vagy kötött, agyagos területeken is. Egyes hibridek a talaj nagyobb sótartalmát is elviselik, illetve jól tűrik a szennyezett városi klímát és talajt. Jó kerti földbe vagy virágágyakba bárhol ültethető, ha nem savas a talaj kémhatása, mert a káposztafélék, így a díszkáposzta sem szereti a savanyú talajokat. Tápanyagigénye közepes. Az erőteljes, szép színösszetételű növények kialakulásához nem szükséges a szervestrágyázás.

Szaporítása
Magvetéssel szaporítjuk. Az időjárástól függően júniustól vethető, mert ha túl korán vetjük, nem színesedik olyan szépen. A 3-4 leveles palántákat 10-15 cm-es vagy nagyobb tenyészedénybe, cserépbe ültessük. Kifejlett növényt 10-12 hét múlva kapunk. A növények természetes körülmények között a palántakor után kezdenek színesedni. A hűvös őszi éjszakák nagyon jó hatással vannak a szín kialakulására. Tenyészterület-igényük, legalább 40-50 cm az egyes tövek között.

Felhasználása
Cserepekben, szabadföldi ágyasokban, parkokban szeptember és december között különleges növényi dekorációnak számít. Nem csak mutatós dísze lehet az őszi kertnek, hanem vitaminforrás is. Színétől függetlenül valamennyi fajta ehető, bár egyesek nyersen kissé kesernyés ízűek. Színes leveleikkel salátástálakat, körítéseket, hidegtálakat díszíthetünk. Savanyított vagy száraz állapotban önállóan is fogyasztható. Főzeléknek a kelkáposztához hasonlóan készíthetjük el. A magasabb törzsű hibridek csokrok díszítésére, színesítésére kiválóan alkalmasak.

Tegdes László