A szebb szőlőfürtökért

A szebb termésért – nagyra fejlődött, jól színeződött fürtök – nemcsak a gyümölcsfáknál, de a szőlőnél is sokat tehetünk! Az alábbi eljárásokat a nagyüzemi hatalmas táblákon nincs lehetőség alkalmazni, de a házikerti, hétvégi szőlőkben viszont igen.

Hajtásválogatás

A rövidcsapra metszett tőkéken – különösen az idősebb tőkék esetében – feleslegesen sok hajtás fejlődik. Célszerű a meddő hajtásokat június második felében tőből kitörni vagy kimetszeni. Az ikerhajtások közül csak egyet, a legfejlettebbet hagyjuk meg. Közben ügyeljünk arra, hogy a termőhajtások alatt a következő évi terméshez szükséges ugarhajtások és biztosítóhajtások megmaradjanak. A hajtásválogatást követően a megmaradó hajtások erőteljesebben fejlődnek, a fürtöket is jobban kinevelik, valamint a vesszőállományuk is jobban beérik. A hajtásválogatás szükségszerűségét az is indokolhatja, ha a téli fagyok, vagy egy jégverés az elpusztult hajtások pótlására a tőke túl sok másodrendű hajtást fejleszt. Ezek közül is a legalkalmasabbakat kell meghagyni.

Termőhajtások kurtítása

A rosszul termékenyülő, hiányos fürtöt nevelő szőlőfajták fürtállományának a javítására alkalmazható a termőhajtások kurtítása. Ennek az optimális időpontja június közepére, végére esik. A hajtások kurtítását úgy végezzük el, hogy a termőhajtások vitorláját, a felső egy-két levéllel együtt lecsípjük. Ez azzal jár, hogy a képződő szénhidrátok egy ideig nem a hajtás növekedésére fordítódik, hanem a fejlődő fürtökbe áramlanak, elősegítve ezzel a fürtök kifejlődését.

Hónaljhajtások visszacsípése

Az egyes szőlőfajták hajlamosak arra, hogy túl sok hónaljhajtást fejlesztenek. A sok hónaljhajtás elsűrűsíti a tőkét, amivel megnehezíti a növényvédelmi munkálatokat és elvonja a tápanyagot a termőhajtások elől. Korábban azt hitték, hogy minden hónaljhajtás felesleges, ezért kötözéskor azokat eltávolították. Az újabb kísérletek szerint helyesebb, ha a harmadik vagy a negyedik levél felett azokat csak visszacsípjük. Az így már tovább nem növekvő hónaljhajtások, az általuk termelt szénhidrátokkal a termőhajtások fürtjeit táplálják.

Gyűrűzés

Ez egy speciálisan házikerti eljárás. A gyűrűzött fürtökben az egyes bogyók nagyobbak, és színesebbek lesznek, a fürtök súlya megnő és egy-két héttel hamarabb érik be a kezeletlennél. A gyűrűzés céljára tőkőnként két-három erőteljes, egészséges termővesszőt válasszunk ki, és a kiszemelt fürt alatt a hajtásról a háncsot gyűrű alakban három-hat milliméter széles csíkban a farész megsértése nélkül válasszuk le. Ennek hatására a gyűrű feletti hajtásrészben tápanyagbőség keletkezik, a gyűrű pedig megakadályozza a tápanyagok lefelé áramlását. Ezt abból is láthatjuk, hogy a fürt megnövekszik és a gyűrű feletti hajtásrész erősen megvastagodik.
A gyűrű kimetszése helyett a hajtás vékony dróthuzallal való körülkötését is alkalmazhatjuk. Vigyázni kell, hogy a kötés ne legyen túl szoros és ne vágja be a hajtást, mert az könnyen eltörhet.

A lelevelezés eredményeként megfelelő napfény éri a fürtöket.

Levelezés

Annak érdekében, hogy a bogyók jobban színesedjenek és a fürtök korábban érjenek be, a fürtöt árnyékoló egy-két levelet vágjuk le. Azonban vigyázzunk arra, hogy a lomb leszedését ne vigyük túlzásba, mert az asszimiláló felület mértéktelen csökkentése miatt megállhat a cukorképződés.

Tegdes László