A szabályos formáktól a lágy terepformákig 1

A szabályos formáktól a lágy terepformákig

„Az év kertje” 2012 – kiemelt különdíj

Az új lakóépület stílusához igazodó modernista, geometrikus kert, mely az absztrakt képzőművészet elemeit ülteti át tájépítészeti alkotásba. A terv nagyon gondosan kidolgozott, szakszerű, a kivitelezéshez biztos alapot nyújtó dokumentáció.
(Részlet a zsűri véleményéből.)

A kert terve 2010-ben született meg, a tulajdonossal és a szakági tervezőkkel történt többszöri egyeztetés eredményeként. Az építészeti tömeg letisztult, modern vonalvezetése és a környezet erdei hangulata meghatározták a kertépítészeti kialakítás gondolatiságát. A kert szerkezetében, az architektonikus és az organikus elemek ötvöződnek. Az épület közelében a szabályos formák dominálnak, távolodva pedig a fák között a lágy terepformák és az erdei hangulatú, sűrű aljnövényzettel borított „táj” jut főszerephez.

Az épület gyalogos bejáratához vezető utat kockára nyírt tiszafák szegélyezik. A színes kavics csíkokon álló növények vonala a burkolatban is megjelenik, a két térburkolat (kiskockakő, 50×50 cm-es térkő lapok) képezte mintázatban. Az ajtóhoz érve egy árnyas „szigetben” bordólevelű japán juhar (Acer palmatum ‘Atropurpureum’) áll, gyöngyikés gyepliliomok (Liriope muscari) és fehér-szürke kavicsok alkotta „szőnyegen”.

Az épület körül több helyen megjelennek edényes növények, kockára nyírt vagy csüngő örökzöldekkel. A hátsó nagy teraszt U-alakban veszi körbe az épület, ahol adta volna magát az összefüggő burkolat tervezése, de a belső nagy burkolt terek ellensúlyozására a felületeket megtörtük egy kis játékkal. Így a burkolatba gyepes csíkok kerültek, melyek nem korlátozzák a közlekedést és akár asztalt is lehet állítani a csíkok közti szilárd részekre nagyobb összejövetelekkor. A burkolatban levő gyep mintákhoz vizuálisan kapcsolódik a vízjáték és a nyírt puszpáng sövények ritmusa és formavilága. A sövények mögött, az erdős területen egy cserjékből nyírt „ablak” hangsúlyozza az épület és a kert közötti szoros kapcsolatot.

A tervezésnél arra törekedtünk, hogy minél több gyepfelület alakuljon ki, a meglévő fák megőrzése mellett. Gyepes részek kerültek a terasz elé és az épületet szorosan követő „dombvonulatra”. A terepformák vizuális határvonalat alkotnak, mely a belső kertrész intimitását biztosítja. A cél az volt, hogy a szomszédos telkek irányából a belátást csak a szükséges mértékben korlátozzuk, ezért minimális takaró növényzet került beültetésre. A főbb belátási vonalakat felmérve az elengedhetetlennek ítélt helyekre kerültek a terepformák és a kerítésre kapaszkodó borostyánok.

A legnaposabb helyekre a tulajdonos kérésére haszonnövényeket ültettünk. Így kapott helyet az oldalkertben a kordonos gyümölcssor, a gyepes domb szélében az eper vagy a kerítés mentén lévő veteményes és pár gyümölcsfa. A kert növényzetét túlnyomórészt árnyéki növényzet alkotja. A talajtakarók vízszintes vonulatának egyszerűségébe a tervezett „dombok” és a „dombok” kicsinyített formájára nyírt örökzöld formák visznek finom hullámzást. Ezek a lágy formák a kert minden részében megjelennek valamilyen módon, ezáltal erősítve a kert belső harmóniáját és természetességét.

Ebben a finom harmóniába illeszkednek a tipegők, melyek hol ritkábban elszórtan, – de precíz számítások szerint kirakva –, hol sűrűbben csíkok formájában jelennek meg feltárva a kert minden zegét-zugát. Elvezetnek minket a haszonnövényekhez, az „erdő mélyén” lévő pihenőkhöz vagy egy-egy érdekes növényhez. Összefogják, keretezik az épületet és megteremtik számunkra az önfeledt barangolás lehetőségét. A tervezés eredményeként az épített elemek és a növényzet egységeként a kertben összeolvad a természet és az épített világ, ugyanakkor különös ellentmondásként mégis megőrzi határozott és örök kettősségét.

Felfelé mutató nyí­lhirdetés

Vélemény, hozzászólás?