Növényalkalmazás a klímaváltozás idején (3.)
Óvilági tölgyek
Besorolás
Zárvatermők törzse (Magnoliophyta), központi kétszikűek (core eudicots), rosid klád, fabid klád, bükkfélék családja (Fagaceae). Legközelebbi ismert rokonuk az ehető termésű szelídgesztenye (Castanea sativa).
Csoport ismertetése
A nemzetség latin neve (Quercus) kelta eredetű: a tölgyek termetét dicsérő szép (quer) fa (cuez) szókapcsolatból származik. Kereszteződésre hajlamos növénynemzetség, melynek tagjai bokorvagy fatermetűek. A világ több száz tölgyfajának nagy része az északi féltekén él. A nemzetséget két alnemzetségre osztják (Quercus, Cyclobalanopsis), az előbbi öt szekciójából három terjedt el az Óvilágban.
A hazai kertépítés számára már ismert fontosabb óvilági tölgyek:
Quercus petraea (kocsánytalan tölgy), Quercus robur (kocsányos tölgy), Quercus cerris (cserfa), Quercus pubescens (molyhos tölgy), Quercus farnetto (magyar tölgy), Quercus × turneri (télizöld tölgy).
Új fajok
Quercus canariensis
(algériai tölgy)
Ez a nyugatmediterrán, 20-30 méteres tölgyfa tudományos nevével ellentétben a Kanári-szigeteken nem honos. A magyar tölgy szekciójába tartozik (Mesobalanus). Félörökzöldként viselkedik, az őszi-téli minimumhőmérsékletektől függ, hogy lombját megtartja-e. A tapasztalatok szerint hazánkban ez nem sikerül neki. Nagy, 10-15 centis levelei karéjosak ennek a lassú növésű fának. Széles koronát nevel, megjelenésében kocsányos tölgyünkhöz (Quercus robur) áll közel. Talajban nem válogat, szárazságtűrése kiváló.
Quercus castaneifolia
(gesztenyelevelű tölgy)
Kupacsa alapján a cserfára hasonlít, és annak közeli rokona is (Cerris szekció). Iránban és a Kaukázusban él ez a 35 métert is elérő lombhullató tölgy. Fényes sötétzöld levelei 10-20 cm-esek, ősszel bronzos vagy barna színt öltenek. Fonákja kissé molyhos, fogazott szélű levelével valóban hasonlít a szelídgesztenyére (Castanea sativa). Fiatalon sima, fekete vagy szürke kérge később barázdálttá válik. Gyors növésű, terebélyes fa.
Quercus coccifera
(karmazsintölgy)
Ez a mediterráneumból származó, 5 méternél alacsonyabb cserje is a Cerris szekcióhoz tartozik. Örökzöld, csupasz és kemény levelei aprók (<4 cm), szúrósak, a magyaléhoz (Ilex aquifolium) hasonlóak. Tudományos neve skarlátvörös termésűt jelent, de a virágzással egy időben hajtó friss levelei is vöröses árnyalatúak. A hazájában rajta tenyésző karmazsintetűből (Kermes ilicis) nyerték egykor a kárminpiros festékanyagot. Kupacsa a visszahajlott pikkelyektől szúrós.
Quercus faginea
(ibériai tölgy)
Decemberig tartja lombját ez a 20 méterre megnövő fa, melynek hazánkban élő testvérei a molyhos, kocsánytalan és kocsányos tölgy (Quercus szekció). Tudományos nevében a faginea bükkszerűt jelent, melyet 4-10 centis, fényes, a bükkére kissé hasonló leveleiről kapta. Hajlamos a hibridizációra mind a molyhos, mind az algériai tölggyel. Két alfaját szokás megkülönböztetni (broteroi, faginea).
Quercus ilex
(magyaltölgy)
Az előzőhöz hasonlóan a Quercus szekció tagja ez a 10-20 méteres, idős korában gömb koronát formáló tölgy. A Földközi-tenger medencéjében élő örökzöld fa fekete kérge érdekes, szögletesen repedezett, fája csersavat tartalmaz. Kemény levelének széle fogazott vagy ép, fiatalon fehéren szőrös, később csak a fonákon molyhos. Az alsóbb ágakon szúrós levelek is kialakulhatnak, mely a magyalra (Ilex aquifolium) emlékeztette a botanikusokat.
Quercus libani
(libanoni tölgy, szíriai tölgy)
A Cerris szekcióba tartozó fa nyitott koronát nevel, 10 m-re is megnő. A lombhullató tölgy latin és magyar neve is elterjedési területére utal (Szíria, Kis-Ázsia, Libanon). Hosszúkás, fűrészes levelei 5-10 centisek, a szelídgesztenyére emlékeztetnek. Idős korában barázdált kérge sokáig sima marad. Kissé allelopátiás leveleit csigák elleni mulcsként szokták használni. Erősen szeldelt, világos levelű fajtája a ’Gracilis’.
Quercus pontica
(pontuszi tölgy)
Különösen nagy (10-35 cm), bőrszerű, fogazott szélű leveleivel hívja fel magára a figyelmet ez a Kaukázusban, 2100 méter alatt élő tölgy. A Mesobalanus szekció tagjaként testvére a magyar tölgynek. 3-6 méteres, ritkás ágú cserje vagy kis fa, melynek nyáron fényeszöld, a fonákon szürkés levelei ősszel gyönyörű aranysárgára színeződnek. A lombhullató fa kérge fiatalon sima, majd rendszertelenül léces.
Quercus trojana
(trójai tölgy, macedón tölgy)
A cserfa szekciójához (Cerris) tartozik ez a 15-20 méteres fa, mely nálunk inkább csak bokortermetű. Bőrszerű, 4-6 centis levelei csupaszak, kissé szürkések, szélük erősen fogazott. A szárazságkedvelő, gyors növésű lombhullató talajban nem válogat. Kezdetben kúpos, később boltozatos koronát nevel és sallangos, kocsánytalan makktermést hoz. Hasonlít a cserfára és a libanoni tölgyre. Két alfaját különböztetik meg (yaltirikii, euboica).
További javasolt fajok
Quercus griffithii
Quercus × hispanica (paracsertölgy)
Quercus × numidica
Quercus infectoria
Quercus phillyreoides (olajfagyallevelű tölgy)
Quercus rotundifolia (kereklevelű tölgy)
Quercus suber (paratölgy)
Quercus variabilis (változékony tölgy)
Növényalkalmazás lehetőségei
Magyarországon az erdészek már régen felismerték, hogy a melegebb vidékek erdőgazdálkodás szempontjából jelentős tölgyfajainak migrációja legalább egy nagyságrenddel elmarad a klímaváltozás által megkövetelt sebességtől, így emberi beavatkozás vált szükségessé. A kertészeti dendrológiában sincs ez másképp: segítenünk kell a szárazságtűrő, melegkedvelő tölgyek beépülését kertkultúránkba. Sajnos napjainkban nincs divatja a tölgyeknek, ám ez az új fajok érkezése után könnyen megváltozhat. Találunk köztük olyat is, mely honos tölgyeinket hasonló megjelenése miatt könnyen helyettesítheti a jövőben, de akadnak olyan fajok is, melyek érdekes levelükkel (Quercus griffithii, Quercus pontica), örökzöld lombjukkal (Quercus ilex), szép termésükkel (Quercus coccifera), őszi lombszínükkel (Quercus pontica), lassú növésükkel (Quercus coccifera) vagy kis termetükkel (Quercus coccifera, Quercus pontica) újra divatba hozhatják a tölgyek ültetését. Fényeszöld, gyakran télen is fennmaradó lombjukkal háttérképzőknek alkalmazhatjuk őket, néhányukat, mint például a Quercus cocciferát, sövénynek is nevelhetjük. Házikerti szoliternek kevés faj javasolható (Quercus pontica), ám parkokban, magányos ültetésben a termetesebb fajok is megmutatják szépségüket (koronaforma, lomb, kéreg). A mediterrán tölgyek általában gyengébb növekedésűek ismert társaiknál, így magánkertekbe is érdemes ültetni őket. Néhány közülük nehezen viseli teleinket (Quercus suber), e tölgyeket inkább városok belső udvaraira, meleg mikroklímájú helyekre érdemes telepíteni. Parkokba, illetve extenzív külterületre azokat a fajokat javasoljuk, melyek megjelenésükben hasonlítanak honos tölgyeinkre (Quercus canariensis).
A felsorolt növények többsége talajra nem érzékeny, öntözést, sok nyári csapadékot nem igényel. Egyedül hidegtűrésükkel lehet gond, mely ellen célirányos szelektálási kísérletek folynak hazánkban.