Modern, minimalista üdülőkert 1. Tervező: Fehér Gábor, Kvasz Rita.

Modern, minimalista üdülőkert

„Az év kertje” 2013 – kiemelt különdíj

A minimalista kertépítészet nagyon jó hazai példája, homogén, koherens formavilágú. Kiemelkedő értéke a tó irányába kifutó, hosszan elnyújtott gyeplépcső árnyalt kialakítása. Növényalkalmazása a választott kertépítészeti stílushoz – mely kellemes összhangot teremt az épület formavilágával – illeszkedően egyszerű, egyúttal elegáns.
(Részlet a zsűri véleményéből.)

A modern minimalista családi ház közvetlenül a tó partján fekvő telken épült fel. A kert tervezése során az volt a cél, hogy az épület letisztult formavilágával harmonizáljon, és összekösse az épületet a hozzá kapcsolódó teraszon és a medencén keresztül a tó látványával. Túlzásoktól mentes koncepciót szerettünk volna alkotni, mely a kedvező adottságokat – közvetlen kilátás a tóra – kiemeli, a szomszédos telkek felől érkező negatív hatásokat viszont mérsékli.

A kert központi eleme az építészeti koncepció szerves részét képező úszómedence, mely a látvány meghatározó része. Tagolja a kertet és kiegészíti az épülethez kapcsolódó teraszt. A kert tervezése során fontos szempont volt, hogy átmenetet képezzünk a szigorú vonalú épület és a természet, jelen esetben a tó között. A kertben kismértékű szintkülönbség található, melyet – a gyepes területet is tagolóelnyújtott lépcsősorral hidaltunk át. A tulajdonos nem riadt vissza a nyers beton felülettől és a szürke színtől, így egy nagyvonalú tagolóelem megalkotására nyílt lehetőség.

A kerti szilárd burkolatok mennyiségét igyekeztünk minimálisra szorítani. Az előkertben található bejárati utak, az épületet közvetlenül határoló burkolt felületek, a vasmacskás pihenő térkő burkolatán, valamint a medence körüli palló burkolaton kívül nem található kövezett járófelület, vagy kerti út. A közlekedési irányok kijelölésére tipegőket használtunk.

Látványelemként került be a kertbe egy nagyméretű vasmacska, mely az év nagy részében a kert letisztult modernségével kontrasztban álló szoborként vonzza magára a tekintetet, de a tulajdonos kérésére funkciót is kapott: bográcsállványként szolgál, ha az itt kialakított pihenőt sütő-főző helyként használják.

„Az év kertje” 2013 pályázat kiemelt különdíjas kertje.
Tervezők: Fehér Gábor és Kvasz Rita.

A növénykiültetési terv készítése során az egyszerűség, nagyvonalúság, és a dekorativitás volt a fő szempont. A határoló kiültetésen kívül két fontos koncepciós elemet kell megemlíteni. Egyrészt aránylag nagy mennyiségben használtunk évelőket, mint hangsúlyos elemeket. Egymással párhuzamos, változó hosszú sávokat helyeztünk el, melyek sávonként különböző, de sávon belül egyfajta növénnyel van kiültetve: levendulával (Lavandula angustifolia), sásliliommal (Hemerocallis sp.), virágosnáddal (Miscanthus sinensis) és fáklyaliliommal (Kniphofia uvaria).

A vízparthoz közeli részen a telekhatár két oldalán fontos szempont volt a takarás, hiszen a szomszédos üdülők hosszan benyúló stéggel rendelkeznek, a kert tulajdonosa pedig szerette volna, ha a terasz intimitása biztosított. A tó felőli két sarokba olyan nagyra növő vízpartimitátorokat terveztünk, melyek jól takarnak és fokozzák a tóparti hangulatot: olasznádat (Arundo donax), virágosnádat (Miscanthus sinensis), valamint egy szomorú fűzfát (Salix babylonica), mely jellegzetes növénye a hazai vízpartoknak.

A hosszanti telekhatárok mentén olyan kiültetést terveztünk, mely nem nő túl magasra – a belátásgátlást a tömör kerítés biztosítja – és változatos mind színben, mind habitusban, mégsem konkurál a modern formavilággal. A kétszintes cserjesávban megtalálhatók többek közt somok (Cornus sp.), hólyagvesszők (Physocarpus opulifolius), tiszafák (Taxus sp.), Rózsaloncok (Weigela florida) és gyöngyvesszők (Spiraea sp.)

Felfelé mutató nyí­lhirdetés

Egy hozzászólás a(z) “Modern, minimalista üdülőkert” bejegyzéshez

  1. Már bocsánat, de mit takar a szomszédos telkek felől áradó negatív hatás? Én, mint a szomszédos telkek tulajdonosainak egyike, ezt vitatom. A szomszédos telkek legalább egy századdal előbb épültek és szerves részét képezik a megszokott parti környezetnek és látványvilágnak. Ez a minimalista épület abszolút tájidegen, egy erődfallal 3 oldalról határolt kockaház, rideg és személytelen, viszont remekül szimbolizálja az elszemélytelenedő kort, annak mementószerű megjelenítésével. Hasonló, mint a helyén sok évig álló üdülő, csak méreteiben kisebb.
    Javítanám azt a tárgybeli tévedést is, hogy a szomszédos telkek nem rendelkeznek hosszan benyúló stéggel, (legfeljebb az egyik oldalon, hiszen a telek egy vállalati üdülő helyén áll, utolsóként a sorban), viszont a ház rendelkezik vele, tehát az intimitást, amit meg szeretett volna teremteni magának, másoktól ugyanúgy elveszi.

Vélemény, hozzászólás?