Lakóközösség által támogatott zöld terek

Szerzők: - | Létrehozva: 2007. július 1.

„Soha ne hidd, hogy egy kis csapat elszánt ember nem tudja a világot jobbá tenni, valójában csak ez tudja jobbá tenni.”
(Margaret Mead, antropológus)

Amikor 12 évvel ezelőtt Amerikából Budapestre költöztem, a város ezernyi bérházának hangulatos belső udvarai azonnal és mindörökre rabul ejtettek. Csúf szépségükben, egy nagy múltra visszatekintő, titokzatos európai várost láttam megtestesülni. Ettől a pillanattól kezdve soha nem mulasztottam el egy alkalmat sem, hogy újra és újra beleskelődjek egy-egy udvarba ha nyitott kaput láttam. Miután tájépítész tanulmányaimat megkezdtem a Corvinus Egyetemen, és megalapítottam saját tájépítész és tervező cégemet, megszállottságom csak nőtt. Egyre inkább az a gondolat fogalmazódott meg bennem, hogy miért ne válhatna minden egyes ilyen belső udvar közkertté?

Személyes megszállottságom mély szakmai érdeklődésbe fordult aminek következtében múlt év májusában Ph.D fokozatot kaptam a Corvinus egyetemen.

Disszertációm témája az általam olyannyira szeretett belső udvarok voltak. Az általam megálmodott tervben Budapest belvárosi kerületeinek — VI, VII, VIII és IX kerület — udvarai egy nagyobb és átfogóbb közkert hálózatot alkotnának. Ezen kertek tervezését, fenntartását az itt lakók végeznék a városi hatóságokkal szorosan együttműködve, akik mind erkölcsi, gyakorlati, mind anyagi támogatást nyújtanának a vállalkozóknak. Az ilyen kerteket a továbbiakban lakóközösség által támogatot zöld tereknek nevezem. Megjegyzem megjelenésük, terjedésük mint jelenség, szerte a világon megfigyelhető. Az ilyen kert félig magánterület, amelyért az ott élők közösen felelnek, közösen irányítják a kert fejlesztését, karbantartását, használatát. Mivel az így létrejött kertek használata behatárolt és lakóközösségi (nem állami) ellenőrzés alatt állnak bizonyítottan jelentős szociális, gazdasági és környezetvédelmi előnyeik vannak a közparkokkal szemben. Számos esettanulmányból kiderül a kertek jótékony hatása. A hátrányos helyzetű polgárok, például a kertek tervezésén, karbantartásásán keresztül hatalmat kapnak kezükbe, és ezzel visszaszorul a környéken a bűnözés, növekszik az ingatlanok értéke és további szorosabb közösségi kapcsolatok alakulnak ki. Az ilyen lakóközösségi tulajdonban levő zöld foltok kulcs szerepet töltenek be a belvárosi lakónegyedek társadalmi rehabilitációjában.

A lakóközösségi kerteknek több altípusa létezik, melyek különbözhetnek földrajzi elhelyezkedés, társadalmi réteg, cél, funkció, nagyságrend vagy valamilyen más tényező alapján. Mint ilyenek magukba foglalják London kis zöld tereit, Amerika lakóközösségi kertjeit és Nyugat-Európa veteményeskertjeit. Londonban például több mint 600 ilyen kis zöld folt létezik. Ezeknek egy része részben magánterület, melyeket a körülöttük levő házak határolnak be és csak az itt lakóknak van hozzáférésük a kertekhez. A lakóközösség tagjai adót fizetnek, ez képezi a kertek költségvetésésnek alapját, ők határozzák meg a kertek funkcióját, önállóan tervezik és gondozzák területeiket.

A lakóközösségi kert amerikai jelenség. Először az 1970-es években New York City-ben alakult ki, ahol több tízezer üres telek, házhely csúfította el az amúgy is bűnözéstől terhes lakónegyedeket. A közparkokkal ellentétben a lakóközösségi kertek a polgárok támogatásábol, szinte teljesen állami támogatás nélkül jöttek létre. Legtöbbjük üres, elhagyott területeken alakult ki. A New York állami Clinton Közösségi Kertet például az 1970-es években egy csoport önkéntes hozta létre, akik egy elhagyott, öreg, működésléptelen kocsikkal szennyezett területen kezdtek el dolgozni. Ma több ezer ilyen kert létezik Amerikában, melyek jelentős kiegészítői a városok zöld területeinek. Friss zöldséggel és gyümölccsel látják el az ott lakókat, valamint foglalkoztatják azokat a gyermekeket is a városközpontokban, akiknek amúgy nincs szabad területük a közelben, ahol biztonságban játszhatnának.

Disszertációm — Lakóközösségek Által Támogatott Zöld Foltok, mint Budapest Újraélesztésének Urbanisztikai Modellje — két esettanulmányt dolgozott fel. Az egyik témája, egy a város VII. kerületében lévő, az 1980-as években létesült 5 400 négyzetméteres közkert újrahasznosításának vizsgálata volt. Egészséges fái, kellemes, zárt légköre, valamint a VII. kerület amúgy túlépített mivolta ellenére a kertet nem használták. Kutatásaim során erre több magyarázatot is találtam. Ennek egyik oka az volt, hogy az itt lakók semmilyen szinten nem voltak bevonva a kerttel kapcsolatos döntésekbe, irányításba és nem érezték ezt magukénak, így a kerttel kapcsolatban semmilyen felelősségérzetük nem volt. Másrészt a kert kialakítása jobban szolgálta volna egy kórházkert vagy egy egyetemi kert céljait. Kevesbbé volt előnyös és praktikus egy kisebb laköközösség számára. Másik esettanulmányom helyszíne szintén a VII. kerületben, a Madách tömbben volt. Az itt található 950 négyzetméteres kertben a környéken lakók részvételével sorozatos gyűléseket szerveztem. Ennek eredmenyeként, az itt élők ötletei alapján létrejött a kert ujjáépítésének terve. A belső udvarok beültetése jelentősen hozzájárul a városi zöld területek bővítéséhez. Különösen jelentős ez olyan belvárosi kerületekben, mint amilyen a VII. kerület is, amelynek mindössze 1%-a zöld terület, ez 0,6 négyzetmétert jelent lakónként. Az első esettanulmányban szereplő 5 400 négyzetméteres kert hasznosítása mintegy 12,9 négyzetméter zöld teret jelent a ház 419 lakójának mindegyikének, ami 21-szer több mint a kerület átlaga!

Az önkéntes munkával és személyes elhivatottsággal, felelősségérzettel létrejövő közösségi kertek Budapest zöld területének jelentős részét képezhetnék. Persze szükséges a városi hatóságok szoros együttműködése, erkölcsi, gyakorlati és anyagi támogatása is. A budapesti polgárok hajlandósága olyan szintre jutott el az elmúlt években, amely egy ilyen mozgalom elindulását lehetővé tenné. Mint említettem egy ilyen, egész Budapestre kiterjedő beültetett udvar, mint közösségi kert hálózat hatékonyan javítaná a belvárosi kerületek zöldterületeinek arányát. Egyben növelné a lakók részvételét, felelősségérzetét és elősegítené további közösségi kapcsolatok kialakulását, mivel az érdekeltek aktívan vennének részt saját környezetük kialakításában. Ezeket a különálló, magukban önálló közkerteket az ott lakók terveznék, építenék és tartanák karban, ugyanakkor használatuk is rájuk korlátozódna. Helyi hatóságok szakmai segítséget nyujthatnak környezettanulmányok elkészítésében, tájtervezésben, információval láthatják el a közösségeket arról, hogy melyik internetes honlap tartalmazza a legtöbb idevontakozó tanácsot. Segíthetnék a vállalkozókat akciós vagy ingyenes növényekkel, egyéb építkezési anyagokkal. Ez az én budapesti álmom.