Petrekovich Perjés András: Kertszeretetre alapozott rekonstrukció 1

Kertszeretetre alapozott rekonstrukció

„AZ ÉV KERTJE” 2007 – elismerő oklevél

A történet mesébe illő: hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy ház, melynek 150 négyszögöles telkét a múlt század fordulóján parcellázták ki. Ma ebben a házban és kertjében a család második generációja él, odaadóan gondozva a házat és a kertet. Minden szabadidejüket a kert szépítésére és gondozására fordítják, de mégsem kapják meg azt az élményt, amit az ilyen odaadó szeretettel végzett munka után elvárnának…

Valamit tenni kell…
A család mindent megpróbál, hogy otthonosabbá tegye: vesznek kaspót, növényeket, próbálnak olyan gyepes felületet kialakítani, ahol pihenhetnek, ahol úgy tölthetik idejüket, hogy otthonosan érezzék magukat. A kert mindig gazdagabb és gazdagabb a növényekben, de valami hiányzik…Ekkor úgy döntenek, ki kell alakítani egy burkolt felületet, ahol fel tudnak állítani asztalt és székeket, mert már három generációt kell időnként a kertnek kiszolgálnia. A gyermekeikkel most már jönnek az unokák is, akik szintén birtokba akarják venni a kertet…Ne legyen a növényekben kár, de az unokákat se kelljen állandóan fegyelmezni. Keresni kell egy kivitelezőt, aki megépíti ezt a csodaburkolatot. A kivitelező megérkezik és látva a kerttulajdonosok kertszeretetét, munkáját, azt mondja: ő tud burkolatot építeni, de a kert olyan, ami megérdemli, hogy szakszerű rekonstrukciós terv készüljön, amit azonban egy táj- és kertépítész tud elkészíteni és akkor ezt a kertet még jobban lehetne használni…

…és jött a táj- és kertépítész…
Amikor megérkeztünk, láttuk, mennyi munkája van a családnak a kertben, tudtuk azt is, milyen nehéz lesz ennek a kertnek a kialakítása, hiszen figyelembe kell vennünk, hogy itt minden fűszálhoz kötődése van a családnak: évek óta együtt élnek minden növénnyel. Egy délelőtti beszélgetés során megismertük az igényeket, kerthasználati szokásaikat. Már azt is tudtuk, hol mi hajt ki a földből tavasszal, nyáron, ősszel, és mi az, amihez valami történet kapcsolódik. Láttuk a saroktelek szabályos téglalap alakját, ezért tudtuk: valamit ki kell találnunk, valami mást kell adnunk, még otthonossabbá kell tennünk a kertet, több kerti teret kell kialakítanunk. A három generációnak egyszerre is meg kell találnia a maga helyét úgy, hogy ne zavarják egymást, de mégis érezzék, hogy együtt vannak…

Azt találtuk ki, hogy térben mozgatjuk meg a terepet. A 30-40 cm-es szintkülönbséggel, lágyabb vonalvezetéssel, a perspektivikus rövidülés imitálásával a térbeli élményt fokozzuk, hogy nagyobb kerti térélményt érjünk el. A kerti fal nyomvonala is azért lett íves, hogy a kert felülete ilyen „optikai csalással” nagyobbnak érződjön. A tér növelésének ezenkívül még több olyan trükkjét alkalmaztuk, ami miatt a kertet ma nagyobbnak érezzük a valóságosnál. A burkolati elemekkel és színekkel is ezért „játszottunk”.

Életben tartani a növényeket…
A tervezés megkezdésekor elkészítettünk egy vázlattervet, amit megbeszéltünk, majd ennek elfogadása után kezdődött az igazi munka, mely a tervezés és a tél végi kivitelezés megindításából állt. A tervezésről talán nem érdemes beszélni, mert az egy asztalnál végzett, művészi vívódása a tervezőnek és csak neki érdekes. Unalmas lehet olvasni, hogy a sima fehér papíron hogyan jeleníti meg azt a kerti térszerkezetet és térformát, amit a használó a megvalósulás után látva dicsér, vagy szid – attól függően, hogy az tetszik-e neki vagy sem.

Ebben a kertben az igazi munka azzal kezdődött, hogy a tervezőnek a kivitelezővel közösen ki kellett szedni és konténerezni azokat a növényeket, amiket meg akartunk menteni, és amelyeket az új kerti kompozíció szempontjai szerint vissza akartunk ültetni.

A visszaültetés szakmai sikere
Burkolatot építeni talán mindenki tud, de itt az építés ideje alatt a kiszedett növényeket életben kellett tartani, nevelni kellett, hogy a burkolatok és a terepfelszín kialakítása után az új szintnek és kompozíciónak megfelelően vissza lehessen őket ültetni. A tulajdonos, a tervező, a kivitelezők együtt izgultak azért, hogy a kiszedett növények életben maradjanak, és kibírják a visszaültetést, mert itt nem volt lehetőség, hogy egy évvel korábban felkészítsük a növényeket az átültetésre.

A jól ütemezett közösen végzett, és összehangolt munka eredményeként ma olyan a kert, mintha többéves lenne, pedig alig 6 hónapja fejeződött be a rekonstrukció. A kert megjelenése dicséri a tulajdonosok, a kivitelezők odaadó és szakszerű munkáját, tovább öregbítve a tervező hírnevét, amit ezúton is köszönünk nekik…

Felfelé mutató nyí­lhirdetés

Vélemény, hozzászólás?