Növényalkalmazás a klímaváltozás idején (1.)

Jegenyefenyők

Szerző: Bede-Fazekas Ákos | Létrehozva: 2010-05-01

Friss számítógépes modellek szerint néhány évtized múlva Magyarország klímája áthelyeződik Lengyelország területére, és helyét Bulgária jelenlegi éghajlata foglalja el. A tájépítészetet, a növényalkalmazást, a kertészeti dendrológiát legalább annyira érinti e változás, mint a többi alkalmazott tudományt. Cikksorozatunkban a gyakran hangoztatott megelőzés helyett az alkalmazkodásra helyezzük a hangsúlyt. A bemutatásra kerülő növényeket a kerttervezők, a tájépítészek és a kertbarátok többsége meglehet, hogy még nem ismeri. Olyan díszfákat és díszcserjéket mutatunk be, melyek napjainkban talán még fagyérzékenyek, pár évtizeden belül azonban klímánk jobban megfelel majd nekik, mint a ma alkalmazott dísznövényeknek. Természetesen nem szükséges hinnünk a globális éghajlatváltozásban, a városi mezoklíma és az intenzív fenntartás nyújtotta lehetőségeket viszont nem tagadhatjuk le. Így érdemes elgondolkozni azon, hogy fagyérzékeny növényeket miért nem találunk nagyvárosaink belső udvarain! Talán csak féltünk őket kipróbálni?

Klikkeljen a képre a galéria megtekintéséhez!

Besorolás
Fenyőfélék törzse (Pinophyta), fenyőfélék családja (Pinaceae). A legközelebbi rokonaik a parajegenyefenyő (Keteleeria) nemzetség tagjai.

Csoport ismertetése
A jegenyefenyők a család többi képviselőjéhez hasonlóan csak az északi féltekén fordulnak elő. Hegységekben a legmagasabbra felkúszó erdőalkotó fák. Egytűs fenyőknek is nevezik őket, hiszen lapított vagy négyszögletes tűik egyesével sorakoznak a hajtáson. Erősen gyantás tobozuk még a fán széthullik.

A hazai kertépítés számára már ismert fontosabb jegenyefenyők: Abies alba (közönséges jegenyefenyő), Abies cephalonica (görög jegenyefenyő), Abies concolor (kolorádói jegenyefenyő), Abies koreana (koreai jegenyefenyő), Abies nordmanniana (kaukázusi jegenyefenyő), Abies recurvata (görbetűs jegenyefenyő, szecsuáni jegenyefenyő), Abies pinsapo (andalúziai jegenyefenyő, spanyolfenyő)

Új fajok Abies bracteata (tűpálhás jegenyefenyő, Santa Lucia-jegenyefenyő)
Kalifornia tengerparti részéből, a Santa Lucia-hegységből származó fenyő. Akár 60 méter magasra is megnő, karcsú kúpos, sudaras fa, csúcsa hosszan kinyúlik. Megjelenése hasonló a duglászfenyőhöz (Pseudotsuga menziesii). Hosszú, dárdás rügyei jellegzetesek, 2,5-6 centis tűi alul ezüstösek, szúrósak. Tűfelleveles, tojásdad tobozai 7-10 cm-esek. Minden más jegenyefenyőtől jól megkülönböztethető a hosszú fellevelek végén csillogó gyantacseppek miatt, melyek szinte körbeveszik a tobozt. Sötétszürke kérge sokáig sima.

Abies cilicica (kis-ázsiai jegenyefenyő, kilikiai jegenyefenyő)
Nevét az egykori Ciliciáról/ Kilikiáról kapta, mely Kis-Ázsia déli részén hettita államalakulat volt. A Taurusz-hegységben cédrussal (Cedrus libani subsp. stenocoma) elegyesen fordul elő. 15-50 méteres, tornyos alakú fenyő, meredeken ereszkedő oldalágakkal. Éretten sárgásbarna hajtásaik hasonlósága miatt gyakran összetévesztik a kaukázusi jegenyefenyővel (Abies nordmanniana), ám rejtett felleveles tobozai alapján jól megkülönböztethető attól. 1,5-4 centis tűi az alsó részeken fésűszerűen síkba hajlók. Hatalmas (16-30 cm), hengeres tobozai igen szépek, meddőpikkelyei rejtettek. Világosszürke, sokáig sima kérge idővel mélyen repedezetté válik.

Abies lowiana (szierrai szürke jegenyefenyő, szierrai óriás jegenyefenyő)
Dél-Oregontól Kalifornián át Észak-Mexikóig nyújtózik a kolorádói jegenyefenyő (Abies concolor) változatának is tekintett faj. Az óriás jegenyefenyővel (Abies grandis) vikariál. Általában 40-60 m magasra nő, de akár a 75 métert is elérheti. Szabályos kúpos koronája hamvaskék, hiszen hosszú (2,5-6 cm) tűi mindkét oldalukon szürkések. Érés előtt zöld-zöldesbarna, 7-12 centis tobozai rejtett pálhalevelűek, hengeresek. Az idősebb egyedek kérge bordás, lyukacsos.

Abies pardei (pardé jegenyefenyő, les-barresi jegenyefenyő)
Eredeti élőhelye feltételezhetően az észak-afrikai Magas-Atlasz. Közeli rokona a numídiai jegenyefenyőnek (Abies numidica), sőt többen nem is tekintik külön fajnak. Tömött, karcsú piramis alakú habitusával utóbbihoz igen hasonlít. Magassága 10-25 méter ennek a közepes növekedési erélyű fenyőnek. Fiatal hajtásai szőrösek. 1,5-3 centis, fényes sötétzöld tűi húsosak, sűrűn állnak, a hajtástengelyt körbeölelik. A levelek csúcsa kerek vagy kihegyezett. Közel 20 cm-es tobozaiból kinyúlnak a fedőpikkelyek.

További javasolt fajok (szárazságtűrők)

Abies equi-trojani (trójai jegenyefenyő, Ida-hegyi jegenyefenyő)
Abies numidica (numídiai jegenyefenyő)
Abies marocana (marokkó jegenyefenyő)

További javasolt fajok (párás, nedves helyre)

Abies borisii-regis (makedón jegenyefenyő)
Abies bornmuelleriana (bitűniai jegenyefenyő, Bornmüller-jegenyefenyő)
Abies chensiensis (senszi jegenyefenyő, közép-kínai zöldtobozú jegenyefenyő)
Abies homolepis (nikkói jegenyefenyő)
Abies magnifica (óriástobozú jegenyefenyő, termetes jegenyefenyő)
Abies salouenensis (szalvéni jegenyefenyő)

Növényalkalmazás lehetőségei
A napjainkban alkalmazott jegenyefenyők általában jó kerti viszonyokat kívánnak, igénylik az öntözést (kivéve Abies pinsapo és Abies concolor). A felsorolt fajok között is találunk olyanokat, melyek meghálálják a jó nedvesség- és talajviszonyokat, ám ezek ismertetésétől eltekintettünk. Éghajlatunk várhatóan egyre szárazabbá válik, így nagy jelentősége van a nagyobb tűrőképességről tanúskodó jegenyefenyők kertészeti termesztésbe vonásának. Ilyen igénytelen fák például az Abies numidica, Abies lowiana vagy az Abies cilicica, melyek talaj- és nedvességigénye is csekély, a fagyokat pedig jól tűrik. Általánosságban elmondható, hogy a jegenyefenyők fényigényes növények.

Kertépítészeti alkalmazásuk nemigen különbözik a már ismert jegenyefenyőkétől. Leginkább szoliterként, szabad állásban mutatnak jól, így válik láthatóvá gyönyörű habitusuk, szimmetrikus koronájuk. Érdemes a tér délnyugati- nyugati oldalára telepítenünk őket, hogy szép formájukat sziluettszerűen érzékelhessük. Ha magányos ültetésre nincs mód, akkor a fenyőfélék számára általánosan is javasolható helyre, a telek sarkába telepítsük! Nagy méretük miatt a kis kerteket uralják, de a nagyobb kerteknek is meghatározó, karaktert adó fái lesznek. Fontos tehát a többi ültetésre szánt növényt (főleg a fákat és cserjéket) úgy megválasztani, hogy azok esztétikai és ökológiai szempontból is illeszkedjenek a jegenyefenyőhöz. Parkokban, nagyobb kertekben csoportosan is jól mutatnak, de erős hangulatkeltő hatásukról ott sem feledkezhetünk meg. Kerttervezési szempontból nagy előnye a jegenyefenyőknek, hogy már a fiatal példányok is karakteres habitussal bírnak, és ezt csak fokozza, hogy lombjuk télen is díszít. A jegenyefenyők kertünk ékszerei lehetnek, de csak módjával telepítsük őket!

Kertészeti dendrológia: A fás szárú növények dísznövényként való hasznosításával, szaporításával foglalkozó tudományág.

Városi mezoklíma, városklíma: A városon belül a mesterséges környezet miatt sajátos éghajlat alakul ki, melynek számunkra legfontosabb tényezője a téli minimum- hőmérséklet jelentős emelkedése.

Reliktumendémikus: Ereklyenövény, maradványbennszülött faj. Olyan maradvány, mely csak kis, behatárolt területen fordul elő, ezért botanikai szempontból kimondottan értékes és védendő.

Bractea: A toboz része, többnyire a tobozpikkelyek közé rejtett módosult fellevél, más szóval meddőpikkely. Lehet azonban hosszabb is a tobozpikkelyeknél, ekkor kinyúlik a tobozból. Közismert példa erre a duglászfenyő (Pseudotsuga menziesii).

Vikarizmus, fajhelyettesítés (földrajzi): Rokon fajok egyazon ökológiai fülkét (niche) eltérő földrajzi környezetben foglalnak el. Az Abies grandist a tengerparttól távolabb eső, szárazabb területeken váltja az Abies lowiana.

Szoliter: Magányos, egyedül álló növény, mely térállásán túl általában nagy díszértékével is magára vonja a szemlélők figyelmét.