Eucalyptus gunnii (tasmániai havasi eukaliptusz)

„Egzotikus növények a kertben” cikksorozat, 5. cikk

Származása
A mirtuszfélék (Myrtaceae) családjába tartozó örökzöld, a havasi eukaliptusz Tasmánia 1000 méter tengerszint feletti magasságú hegyvidékeiről származik. Európa több országában is ültetik parkokban, díszkertekben, de hatalmas méretű növényeket csak a déli országokban találhatunk, ahol a hőmérséklet ritkán csökken fagypont alá.

Az eukaliptuszok a Föld legmagasabb kétszikű fái, egyes fajai természetes élőhelyükön vagy azzal azonos klímájú területeken könnyen elérhetik a 100 méteres magasságot (Eucalyptus regnans), de akad köztük kisebb, cserje méretű faj is (Eucalyptus macrocarpa). Az nemzetségből az egyik leghatalmasabb Európában élő példány egy megközelítőleg 70 méter magas tarkalevelű eukaliptusz (Eucalyptus diversicolor), amely a portugáliai Coimbrában, a Vale de Canas parkban található.

Eucalyptus Gunnii hajtása
Eucalyptus Gunnii hajtása. Fotó: Frei Ferenc.

Leírás
Eddig legalább 700 fajt írtak le a nemzetségből, így megkülönböztetésük embert próbáló feladat. Az Eucalyptus gunnii kifejezetten gyors növekedésű fa, megfelelő víz- és tápanyag-utánpótlás mellett évente akár 1,5-2 métert is növekedhet. Természetes élőhelyén a 25-35 méteres magasságot gyorsan eléri. Az idősebb növények kérge a platánokhoz hasonlóan vékony, lemezekben vagy hosszú szalagokban leválik. A leváló kéreg színe szürkésfehér, alatta a sima felületű törzs foltos, sárgás- vagy zöldesszürke. Levelei a fiatal hajtásokon levélnyél nélküliek, hamvaskék vagy hamvaszöld színűek, ezért ezeket a látványos hajtásokat a virágkötők is gyakran használják. Az idősebb, 4-5 éves korú növényen megjelenő levelek lándzsásak, a levelek hossza általában 8 cm, szélessége 3 cm, ezeket megdörzsölve vagy szétmorzsolva jellegzetes illatot érezhetünk. A fiatal hajtások vöröses árnyalatúak, hamvasak. Kétlaki virágai magányosan állnak, illatosak. Csésze és párta helyett bimbójukat rügysapka borítja, amelyet a számtalan, tömötten álló porzó lök le.

Talaj- és tápanyagigénye
Konténeres nevelés esetén a legmegfelelőbb termesztő-közeget 1 rész rostos tőzegből, 2 rész fekete tőzegből, 2 rész homokból és 1 rész érett szarvasmarhatrágyából állíthatjuk össze számára. Magas tápanyagigényét leginkább szerves, természetes formában pótoljuk. Kiültetésnél a kifejezetten nedves, belvizes területeket, illetve a nagyon száraz homokos és a túlzottan meszes talajt nem kedveli.

Víz- és páraigénye
A nyári időszakban gyakori és bőséges öntözést igényel. A kiültetett példányokat az első évben a megfelelő begyökeresedés érdekében rendszeresen kell öntözni, a dézsában tartott növényeket pedig a földlabda és a lombkorona nagyságától függően akár naponta.

Telepítés
Az ország enyhébb telű régióiban, védett kertrészletekben meg lehet próbálni a szabadföldi nevelését. Tavasszal a gyümölcsfákéhoz hasonló módon lehet kiültetni. Az ültetésnél nagyon kötött talajok esetén fontos a talajszerkezet javítása az ültető gödörben, hogy a gyökérfejlődés a kezdeti időszakban zavartalan legyen.

Az első télen — amennyiben lehetőségünk van rá — takarjuk a növényt, ez különösen fontos a talajfelszín esetében, hogy a gyökereket ne érje fagyási sérülés. Napos helyet keressünk számára, és télen óvjuk a tartós -16 °C alatti hőmérséklettől. A -14°C hőmérsékletet könnyen elviseli és rövid időszakra a -18°C-ot is. Ha a fiatal ágvégek visszafagynak, tavasszal metszéssel alakítsuk ki az új koronát.

Szaporítás
Szaporítása leggyakrabban generatív módon történik, mákszemnyi magja 20°C körüli hőmérsékleten néhány hónap alatt, 30 °C körül pedig néhány hét alatt kicsírázik. A hidegkezelés javíthatja a csírázási arányt, bár saját tapasztalat, hogy anélkül is megfelelően csírázik.

Érdekesség
Egyes eukaliptusz fajok fiatal ágaiból és leveleiből vízgőz-desztillációval nyerik ki a gyógyszer- és élelmiszeriparban használt illóolajat, de erőteljes növekedésük miatt a papíripar számára is termesztik. A hírhedt ausztrál bozót- és erdőtüzek gyakran az eukaliptuszolaj és a lehulló száraz kéregdarabok éghetősége miatt terjednek hihetetlen sebességgel, de ez ellen a növény tökéletesen védekezik. A tűz után a megperzselődött fák gyakran újra rügyeznek, a hamu alatt található magokból pedig kicsiráznak a fiatal növények.

Felfelé mutató nyí­lhirdetés

Vélemény, hozzászólás?