A Neptun-kút a Trsteno-i Arborétumban

A Trsteno-i Arborétum

Dél-Dalmáciában, nem messze Dubrovniktól található a Trsteno-i Arborétum, mely a Horvát Tudományos és Művészeti Akadémia kezelésében áll. Trsteno kicsiny tengerparti település, mely (az Arborétumon kívül) remek fekvéséről, tisztavizű tengerpartjáról és két gigantikus (500 évesnél idősebb) platánfájáról nevezetes.

A 25,5 hektáron elterülő kert története 1494-re nyúlik vissza. Ekkor építtette fel Ivan Marinov Gučetić-Gozze a dubrovniki Gučetić-Gozze patrícius család nyári rezidenciáját és a hozzá tartozó parkot. A villa és a kert együttese hamarosan a dubrovniki kulturális élet meghatározó helyszínévé vált.

1667-ben katasztrofális földrengés okozott komoly kárt, melynek során az eredeti, korai reneszánsz stílusban épült villaépület megsemmisült. Később, az eredeti helyén, új épületet emeltek. Az épületek, az építmények és a park egyéb változtatásokon is átesett a kor haladásával és a stílusok változásával (korai reneszánsz – reneszánsz – barokk – romantika).

A XIX. században és a XX. század elején a kert sokféle, a világ minden tájáról érkezett egzotikus növénnyel gazdagodott, többek között ezek közé tartozik a kámforfa (Cinnamonum camphora), a bank-rózsa (Rosa banksiae) vagy a kínai kenderpálma (Trachycarpus fortunei). 1948-ban a park, mint a kertépítészet jelentős emléke, törvény általi védettséget kapott — innentől tekinthető arborétumnak a hajdani családi birtok, mely adományozás útján került jelenlegi tulajdonosához, a horvát államhoz.

1991. októberében a Jugoszláv Néphadsereg támadása során az arborétumot súlyos károk érték, tűz ütött ki, de szerencsére a központi (legidősebb) rész a villaépülettel csak részlegesen károsodott.

A Gučetić-kert tipikus ragusai reneszánsz kert, geometrikus alaprajzzal, ortogonálisan vezetett sétányokkal, melyeket alacsony kőfalak szegélyeznek. Érdekesség, hogy a kert kompozíciója egyetlen tengelyre épül, melyet a fő sétány merőlegesen keresztez. Utóbbi jellegzetes, kettős pergola-oszlopsorral szegélyezett, mely szőlő-támasztékul szolgált.

Az említett tengelyre (sétányra) fűződnek fel sorban a kert meghatározó építményei. A tenger felé haladva először a 70 m hosszúságú aquaduct tűnik fel, mely a vizet az 1736-ban reneszánszból barokk stílusúvá átépített nymphaeumba szállítja, melynek központi szobor-alakja a tenger istene, Neptunusz. Tovább haladva, a zöld loggia után következik a kicsiny Szent Jeromos kápolna.

A következő épület, a kert központjának tekinthető villa, mely már a fő sétányra tekint homlokzatával. A villából nyíló kétirányú kilátás nemcsak esztétikai élményt nyújt, mögötte filozófiát is felfedezhetünk: az egyik irányban a nyílt tengerre tekintő (a világra nyitott), a másik irányban a babérbokrok között csordogáló vizektől élő, titokzatos, sziklás hegyoldalra néző épület a dubrovniki reneszánsz gondolkodás kifejezője. A tengely végül pavilonnal zárul, immár a meredeken leszakadó sziklás part szélén, ahonnan pazar kilátás nyílik a vízre és a környező szigetekre.

Megemlítendő még a régi malom illetve olajprés épülete, ahol testközelből ismerkedhetünk meg a mediterrán élet jellemző használati tárgyaival, szerszámaival.

A 400 fajból álló növénytani gyűjtemény nemcsak a botanikusok érdeklődésére tarthat számot, hanem bármely utazó figyelmére érdemes, mert míg a Világörökség részét képező dubrovniki Óváros a reneszánsz városépítészet kiváló példája, addig az Arborétumban a korabeli kertművészet tipikus jegyeit figyelhetjük meg. Így (ha felkeressük) a kert értékes kiegészítőjévé válhat a hajdan jelentős adriai városállamról alkotott képünknek.

Felfelé mutató nyí­lhirdetés

Vélemény, hozzászólás?