A szén-dioxid-szindróma (2.)
A „megújuló” energiát adó növények termesztése a parlagmizéria szempontjából kettősen hasznos: nem képez élelmiszer-felesleget és munkát ad a földből élőknek. A kiútkeresés okán termesztett „energia-füvekből” nyerhető energia azonban drágább és összesítetten lényegesen több szén-dioxid-kibocsátással jár, mint az azonos energiamennyiség nyeréséhez szükséges fosszilis szénhidrogén-használat. Az igen nagy anyagi ráfordítással épített, növényekből dízelolajat helyettesítő üzemanyagot gyártó létesítmények többségét leállították, leállítják. Energiaetanolt azonban még készítenek.
Hazánkban ha kukoricából gyártanak etanolt, a termesztéssel kezdődő folyamat szinte kizárólag gépi munka, azaz CO₂ termelés. (Már a művelő gépek előállítása is az volt.) A keményítő hidrolizálása, azaz felfőzéssel cukorrá alakítása szén-dioxid-termeléssel, energiavesztességgel jár. Az alkoholos erjedés során egy mól cukorból két mól CO₂ és két mól etanol keletkezik. A mintegy tizennégy százalékos alkohol- víz oldatot desztillálni kell, a vizet — jelentős szén-dioxidtermelés árán — el kell párologtatni, a desztillátumban maradt négyszázaléknyi vizet újabb CO₂ termelés árán kell eltávolítani. A kész termék motorban elégetve CO₂-dá alakul.
Brazíliában gazdaságosabb cukornádból etanolt készíteni, mint Európában keményítőből, mert kiesik a hidrolizálás, mert a C4- es cukornád egységnyi területen négyszer, ötször annyi CO₂-ot asszimilál, mint példaként hazánkban a cukorrépa. Itt érdemes megjegyezni, hogy a C3-as esőerdők helyére telepített C4-es cukornádültetvények, mivel a trópusi ökológiai adottságok mellett igen intenzív a szárazanyag-termelésük, lényegesen több oxigént juttatnak a levegőbe, mint amazok, de hiányzik belőlük az élők sokasága, szegényítik Földünk e részének sokszínűségét.
Hazánkban a megújuló energiaként szóba jövő anyagok közül leghatékonyabban — mintegy harminc százalékosan — a fa hasznosítható. A szénportüzelésre épített erőművekben azonban csak akkor égethető, ha előzetesen korpa finomságúvá őrlik.
A mérések szerint Földünk légkörének hőmérséklete emelkedik, a múlt század harmadik negyedében végbement hideg periódus átlagához viszonyítva mérhető mértékben. Sokak szerint ez a változás földtörténeti ciklikus jelenség (a Bibliában a hét kövér és hét sovány tehén példázata), mások, a jelenleg többségben lévők szerint a „globális felmelegedés” az üvegházhatás növekedésének következménye. A mintegy egy évszázad óta elfogadott vélemény szerint az üvegházhatást a levegőben lévő vízpára, a széndioxid és más gázok okozzák. A CO₂ a jelenlegi mérések szerint 0,036%-nyi a levegőben, a többi üvegházgáz aránya ehhez viszonyítva csekély. A vízpára, illetve a felhőkben lévő víz, jég a légkörnek 0,5-4%-nyi hányada, ez adott esetben, adott helyen százszor több, mint az ún. üvegház gázoké. Amennyiben a légkör víztartalmát átlagértékként egyszázalékosnak tekintjük, úgy ez huszonötször több az üvegházgázokénál. Nyilvánvaló, hogy az évenkénti CO₂ növekmény ezért nem okozhat jelentős melegedést.
A földtörténet ciklikus jelenségrendjének melegedési periódusaiban a légkörbe több vízpára jut, és mivel az üvegházhatás szempontjából a vízpára a meghatározó, a koncentráció növekedése növelheti a léghőmérsékletet. A gleccserek rövidülése, az Arktisz úszó jegének olvadása azt jelzi, hogy ilyen időszakban élünk. A média azzal riaszt, hogy a jégolvadás tengerszint-emelkedéshez, az alacsony fekvésű szárazföldek elöntéséhez vezet.
A jég térfogatsúlya kisebb a vízénél, ezért úszik, ha az úszó jéghegy elolvad, a víz szintje nem emelkedik. Amennyiben Grönland vagy az Antarktika jege, azaz a szárazföldön fekvő jég olvadna, a tengerek szintje az olvadás mértékében emelkedne. A műholdmérések szerint a szárazföldön fekvő — akár két-háromezer méter vastag — jég szintje egyelőre nem apad, az Antarktikán emelkedik. A délsarki kontinens rendkívül nagy nyomás alatti jégtömegéből azonban időnként sok köbkilométeres tömbök válnak le ún. borjadzással.
A média másik kedvelt témája a Golf-áramlat, illetve annak Wadham által jósolt szűnése. Az északi jégmezők jelenségeivel foglalkozó professzor szerint a Golf-áramlat észak-atlanti ága azért szűnhet meg, mert az Északi-tengerben a hideg víz lesüllyedése, az így keletkező hideg vízű Labrador-áramlat tömegének — vele mintegy „pumpa” hatásának — csökkenése a Golfáramlat észak-atlanti ágának lassulásához, leállásához vezethet. Ebből a nyilatkozatból úgy tűnik, mintha a meleg áramlást főként a hideg vizek süllyedésének szívó hatása tartaná mozgásban. A. Berget (1909) szerint a Golfáramlat a passzátszelek hatására keletkezik, a Mexikói-öbölben felmelegedett víztömeg kitorlódik a nyílt óceánba, és a környezeténél melegebb, sósabb, kékebb áramlat egyik ága Európa partjai mellett az Északi-tengerig jut, ahol eloszlik, majd fokozatosan lehűl. (Wadham a Golf-áramlat jövőjére vonatkozó nyilatkozatával párhuzamosan arról is szólt, hogy partnereivel további kutatásaikhoz az EU-tól 16 millió eurót kaptak.) A Golf-áramlat leállásáról szóló jóslatok a múlt század kilencvenes éveiben jelentek meg, a tapasztalatok azóta nem jeleznek változást, lassulást, hűlést. Wadham szerint Grönland jege is elolvadhat, de az olvadás legalább kétezer évig tartana.
Azok, akik a médián át, a közleményekben kolportált vészhírek alapján hazánk természeti adottságainak jövőbeni alakulását pesszimisztikusan értelmezik, és kontinentális klímánk melegedésével számolva joggal aszálytól, szárazságtól tartanak, nem számolnak a Dunával, Tiszával. A két folyón évenként több víz távozik az országból, mint amennyi csapadék a területére hull. (Amennyiben Izrael területén dunányi víz folyna át, a teljes Negev-sivatag helyén dús növényzet zöldellne.) A világ sok félsivatag jellegű területén — az USA-tól Ausztráliáig — körjáró öntözőberendezésekkel termesztenek kukoricát. Feltehetően hazánkban is kifizetődne. Ehhez a Dunán, a Tiszán gátakkal olyan emelt vízszintű tározókat kellene létesíteni, amelyekből az ország sík területeire gravitációsan jutna el az öntözővíz. Amennyiben ez megvalósulna, ha a Dunát akár két csatorna kötné össze a Tiszával, nem kellene az aszály káros következményeitől tartani, az öntözött C4-s kukorica az 1-2 oC-nál magasabb hőmérsékleten a jelenleginél jóval nagyobb termést hozna. Az EU előírásai szerint a többlettermésből etanolt szabadna gyártani. Elképzelhető azonban, hogy a csöves kukoricát hőerőművekben fa, „energiafű” helyett tüzelőanyagként fogják használni. Háztartásokban főzésre, fűtésre már több helyen égetik. Nem kell megdolgozni, mint a fát, és egységnyi területen nagyobb a „hozama” — szén-dioxid- áthasonító hatásfoka — mint az erdőké, ezzel egyben „oxigéntermelése” is.
Huszonöt évvel ezelőtt a média, a közlemények sora a savas esővel riogatott. A bulvársajtó az észak-csehországi erdők lokális kén-dioxid-kibocsátás okozta pusztulását ismertetve, mutatva világvégről írt. A levegőben lévő víz oldja az ott lévő gázokat, azok a csapadékkal a növényzetre jutva pusztíthatják azt.
A CO₂ is jól oldódik vízben. Jó példa erre az olyan pince, amelyből az erjedő must szén-dioxidja — nehezebb lévén a levegőnél — nem tud kifolyni. Gyakran okozott halált, de mivel többsége viszonylag rövid időn belül feloldódik a nedves pince vizében, a pincelátogatóra nézve veszélytelenné válik.
Földünk felszínéről — a vonatkozó közlemények szerint — évente 500 ezer km3 víz jut páraként a levegőbe, és ugyanennyi hull le csapadékként. Emberi tevékenység következtében évente 25 km3 víz tömegének megfelelő mennyiségű szén-dioxid jut a levegőbe. (25 milliárd tonna.) A nap energiája — előzők szerint — húszezerszer több vizet párologtat el azonos idő alatt, azaz naponta közel ötvenötször annyi víz jut a légkörbe, mint „ember termelte” CO₂ évenként. (A Balaton víztömege mintegy két és fél km3, három és fél év alatt elpárologna, ha nem volna utánpótlása.)
Tízezrek kutatnak, közölnek, utaznak, tárgyalnak, költenek százmilliókat a CO₂ „fantom” bűvöletében. Vajon miért? Netán azért, hogy az átokkal együtt csökkenjen az áldás? Ezzel összefüggésben felmerül egy kérdés: hogyan alakulnak a mezőgazdasági hozamok, a táj ötven év múlva, ha fúziós reaktorok szolgáltatják az energiát, ha fokozatosan csökken a CO₂-kibocsátás és ezzel a légtrágyázás?
Rezümé II:
A megújuló energiát adó növények termesztése — a C4-es típusú cukornádtól eltekintve — nem gazdaságos, és hasznosításuk több szennyezéssel (így széndioxid- kibocsátással) jár, mint a fosszilis olaj vagy gáz égetése. A földburok jelen melegedését a ma „hivatalosnak” tekintett vélemények szerint a művi szén-dioxid okozza, mégpedig azért, mert a földfelszínről induló — a „többlet” CO₂ által elnyelt — a légtérben visszatartott hosszú hullámú sugárzás hőenergiája üvegházhatást gerjesztve katasztrófákat fog okozni. A földburok jegének olvadását, a tengerek vízszintjének többméteres emelkedését, a Golf-áramlat megszűnését, ezzel európai jégkorszakot, továbbá éhínséget okozó aszályokat jövendölnek sokan. A vízpára hatásosabb „sugárzáscsapda” mint a CO₂ és párolgással naponta ötvenötször annyi kerül belőle a levegőbe, mint művi szén-dioxid évente. Az Északi-sark úszó jegének olvadásakor nem emelkedik a vízszint, az Antarktika jegének szintje nő, Grönlandé kétezer év alatt olvadhatna el. (Wadham)